Varga Dániel olimpiai vízilabdázó látogatása a Démétér Házban!
Néha abban a szerencsében van részünk, hogy össze tudjuk hozni azokat az embereket, akik ajándékozni szeretnének azokkal, akik rászorulnak egy kis ajándékozásra.
A csontvelő-transzplantáción átesett gyerekek és szüleik épp ilyenek: szükségük van arra, hogy valaki bearanyozza jelenlétével az amúgy meglehetősen egyhangú hétköznapokat. Nem kellenek igazán nagy dolgok ahhoz, hogy örömöt szerezzünk: elég egy gesztus, egy szándék, egy jelzés: gondolunk rád a bajban, nem vagy egyedül.
Dzsaja Ivetta éppen egy évvel ezelőtt találkozott alapítványunkkal és pártfogoltjainkkal – a Gyermeknap kapcsán. Barátnőjével, Tóth Évával gondoltak egyet, és nekiálltak játékokat gyűjteni a házban lakó és az osztályon kezelt beteg gyerekek számára. Óvodások és kisiskolások vitték be feleslegessé vált, vagy épp ajándéknak szánt játékaikat. Ivetta szüleinek cukrászdája van, így ők az ajándékosztás napjára sütemény és tortahegyekkel készültek. Persze szigorúan az előírásoknak megfelelően: egyik édesség sem tartalmazhatott mogyorószármazékokat például. Volt is nagy öröm, amikor szétosztottuk az ajándékokat, és a terített asztalról finomságok tucatjait tömhették magukba a kis ünnepeltek.
Idén Ivetta azzal az ötletével keresett meg bennünket, hogy ismét gyűjtöttek játékokat alapítványunk számára, sütöttek sütiket, valamint egy híres sportoló is tiszteletét tenné nálunk a házban, ezzel is ráirányítva a figyelmet munkánk fontosságára. Óriási volt az örömünk, amikor kiderült, hogy a híres sportoló nem más, mint Varga Dániel olimpiai vízipólós. A pekingi ötkarikás játékok aranycsapatának egyik tagja hozott magával egy számunkra felbecsülhetetlenül értékes ajándékot is: az un. „ráúszós” zászlót, mindegyik játékos aláírásával. És mivel az Osztályon az egyik sterilboxban épp egy vízilabdázó kamasz fiú küzd az életéért, bíztatásként egy ugyanilyen aláírásoktól hemzsegő labdát ajándékozott neki Varga Dániel.
Mondanunk sem kell, mekkora volt a meglepetés, amikor váratlanul egy kétméteres óriás kopogott be Péter üvegcellájának falán. Hirtelen meg sem tudott szólalni az örömtől. De a sokk elmúltával olyan baráti beszélgetés alakult ki kettőjük között, mintha ezer éve ismernék egymást. Búcsúzáskor abban maradtak, hogy legközelebb a medencében találkoznak egy baráti mérkőzés alkalmával. Olimpikonunk az ajándékba hozott labdát közvetlenül Péter boxának üvegfala mellé helyezte, hogy mindig lássa, és mindig erőt meríthessen belőle, ha épp egy kicsit nehezebb napja van. Jó volt látni az őszinte örömöt mindkettőjük arcán.
fotó: Sárallyai Áron
Látogatóinkkal érkezett még egy kisfiú is, Áron, aki segített Ivettának az ajándékok cipelésében, és mint mondta: személyesen szerette volna látni a gyerekek örömét. A ház egyik lakójával, Dórival sok megbeszélnivalójuk akadt, míg mi az Osztályon tettünk látogatást Varga Danival.
Köszönjük mindnyájuknak, hogy azt tették, amire a legnagyobb szükség van egy ilyen helyzetben lévő beteg gyereknek és családjának: nem pénzkérdést csináltak a dologból, hanem egyszerűen felismerték, hogy a legnagyobb ajándék az empátia. Az üzenet, hogy: nem vagytok egyedül, gondolunk rátok, és számíthattok ránk. Veletek vagyunk.
Kapcsolódó anyagok
|
