Scheau Brigitta írónő a Démétér Alapítványnak ajánlotta ezt a mesét! A mese a beteg és a már gyógyuló gyerekeknek szól, hogy mindig erőt adjon!
 
"Mindenkinek szeretettel, aki hisz a bennünk rejlő erőben, szeretetben, mindenségben!"
 
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek Domb. Olyan kerek volt, hogy minden elgurult rajta, nem lehetett rá felmászni. Egy aprócska ember fejébe vette - egy kisfiú, - majd ő!
 
 
Így szólt a Dombhoz!
- Dombocska! - Édesanyámtól hallottam, ,,kerekecske (d)gombocska, itt szalad a nyuszika!" - Én bizony felmásznék rád, és engedd meg nekem, álmaim hadd guruljanak körbe-körbe, az oldaladon.
A Dombocska meglepődve hallgatott, gondolkodott. Kinyújtotta nyárfakezeit, átölelte a kisfiút, és így szólt:
- Kisfiú! Te annyira jószívű vagy, és kitartó, gyere, felemellek, és itt, ahol még senki nem járt, megmutatom neked a Csodák Birodalmát!
A kisfiú bizalommal ült a nyárfakezekbe, melyek átölelték, és lám, meglátta azt, mit csak a Domb látott! A teljességet, a kerek egészet, az Életet.
 
 
 
Csupa mosoly arcán boldogság ragyogott!
- Köszönöm neked Domb Anyó!
- Most már tudom, szívem mosolyáért engedtél be engem! Kérlek, minden kisgyereknek, édesanyámnak, mindenkinek, akik néha szomorúak, elfáradnak, nyújtsd ki nyárfakezeid, én addig is elmesélem mit láttam, megtanítom barátaim arra, hogy nincs lehetetlen! - Csupa mosollyal, tiszta mosolyommal! - Köszönöm!
A kisfiút gyengéden letette a Domb. Oda, a Zöld Erdő szélére, Tisztásra, Virágok karjaiba, ahol várták pajtásai. Nézte, nézte a gyermekeket, időtlen idők távlatából, bölcsen - tudva -, megtanított ismét egy kis emberkét valamire, időben! Valamire, melyet a gyermek tiszta lelkével megérzett!
 
Így leszünk valamennyien kerek felnőttek, ha gyermekkorunk csodáit nem engedjük el. Sosem! 
 
(Scheau Brigitta - Szeged - 2013. április 13.)