Művészetterápiás programunkat a Szent László Kórház Csontvelő-transzplantációs Osztályán kezelés alatt álló beteg gyerekek számára indítottuk el.

A Csontvelő-transzplantációs kezelés alatt álló gyerekek kórházi körülményei rendhagyóvá teszik a művészetterápiás foglalkozások lehetséges menetét. A kezelés első fázisában teljes az izoláció a steril-boxban eltöltött idő alatt (60 nap), majd a szigorú steril körülmények lassan feloldásra kerülnek a beteg gyerek immunrendszerének fokozatos erősödésével. Ez alatt az idő alatt a gyerekek nem érintkezhetnek a külvilággal. A művészeti foglakozásokat ehhez a sajátossághoz is szabtuk, tehát a tervezett programmal nem csak a hagyományos manuális irányokat (festés, rajzolás, applikációs technikák stb.) céloztuk meg, a Csontvelő- transzplantációs osztályon fekvő gyerekek esetében a vizuális kapcsolatteremtésre, művészeti fejlesztésre és a kreatív játékra helyezzük a hangsúlyt. Az osztályról elbocsátott, kezelésekre visszajáró gyerekek esetében már kevesebb kötöttségnek kell megfelelnünk, szabadabban alakíthatjuk a foglakozásokat, amelyek során rajzolunk, mesélünk, zenélünk, képes naplót készítünk, fényképezünk, beszélgetünk. A programban résztvevő szakemberek, művészek, önkéntesek a képzőművészet, a színház, zene- és filmművészet köré álmodták meg a terápiás programot, mesevilágba repítve a súlyos egészségi és lelki problémákkal küzdő gyerekeket.

Képzőművészet

Az alkotás öröme, az ebből fakadó sikerélmény emberiségünk egyik legfontosabb életérzése. Kisgyerekkortól kezdve elkísérnek minket a látvány, a jelek, emlékek, történések, élmények belső képei, amit különböző szinteken mindenki megpróbál egyszer valamilyen alkotás formájában megfogalmazni. Gesztusainkat, kezünket, érzékszerveinket gondolataink szolgálatába állítani, alkotni, megmutatni a külvilágnak és magunknak azokat az érzéseinket és értékeinket, amelyek a mindennapos társas érintkezés során nemigen törnek felszínre, mert titkosak - a képzőművészet segítségével ezt a rejtett világot szabadítjuk fel. A terápiás foglalkozások során meséket olvasva, azok mondanivalóját kutatva rajzokat, bábokat, textil képeket, egyszerű maketteket készítettünk, vagy beszélgetünk elvonva a figyelmet betegségről, szorongásról. A terápia célja az örömteli alkotás, felszabadult játék, amit a foglalkozásokon részvevő gyerekek aktív irányításával valósítunk meg építve a gyerekek ösztönös kreativitására, fantáziájára. Igyekeztünk kreatív játékokkal is körülvenni a gyerekeket, amelyek szintén további játékokat és alkotásokat inspirálnak.



Vizuális művészet

Az elmúlt egy év talán leglátványosabb eredménye a gyerekek által készített kisfilmek, videómunkák. Eleinte furcsa volt számukra, hogy kapnak egy celofánzacskóba csomagolt kamerát és laptopot, amit ott is hagytunk náluk, és kedvükre dolgozhattak velük. A szokatlan "burkolatra" a sterilitás miatt volt szükség, azonban hamar kiismerték azt a technikát, amivel a legkönnyebben boldogultak. Korántsem meglepő módon már a négy éves gyerek is pillanatokon belül elsajátította a filmfelvétel illetve a számítógép kezelés technikáját. Boldogan várták a foglalkozásokat hétről-hétre, és nagyszerű alkotások kerültek ki a kezük alól. Megható volt látni, ahogy igyekeznek olyan dokumentációt készíteni, ami valóban hitelesen mutatja be az osztály életét, az ott folyó heroikus küzdelmet, a mindennapokat. Ahogy egyikük fogalmazott: "talán így nem lesz olyan rémisztő számotokra". Időnként voltak nehéz pillanatok, hiszen a gyerekek állapota nem mindig tette lehetővé a munkát, azonban a hullámvölgyből kikerülve már ismét az lett a legfontosabb számukra, hogy elmesélhessék kálváriájukat. Számomra az egyik legszebb emlék marad, amikor a steril szobában egyedül lévő gyerek a foglalkozás előtt még rosszullétről, lázról, hidegrázásról panaszkodott, majd a megkezdett munka után 10 perccel tünetmentessé vált. És készítette a saját filmjét. Ezen túlmenően van egy nagyon fontos üzenete ezeknek a felvételeknek. Sok család, ismerős, barát, vagy osztálytárs nem láthatja, nem látogathatja a gyerekeket, így információjuk sincs arról, hogy ezek a gyerekek milyen rettenthetetlenül küzdenek. Az általuk készített "videónaplók" eljuttatják a külvilághoz ennek az elzárt világnak mindenféle misztifikációtól mentes valódi arcát. Ezáltal segítenek megérteni a betegségüket, segítenek elfogadni a másságot, toleráns szemléletre ösztökélnek. Ők maguk is úgy érzik, hogy feladatuk van, és példátlan őszinteséggel, felelősséggel végzik munkájukat. Szeretnénk, ha folytathatnák küldetésüket.


Egyéb foglalkozások

Nagy örömünkre szolgál, hogy munkánkat gazdagítják olyan foglalkozások is, amelyek nem kifejezetten a művészeti jellegük miatt hatékonyak, hanem az egyediség, a szokatlanság bennük a legmeghatározóbb elem. Hétfő délelőtt egy hivatásos bármixer jár be az osztályra és kever a gyerekeknek különféle alkoholmentes koktélokat, amelyeket "egyenruhába" beöltözve szolgál fel. Mindenki nagyon élvezi, fontos a gyerekeknek, hogy maximálisan a középpontba kerülhetnek. Olyan foglalkozásaink is vannak, amelyeket a szó klasszikus értelmébe vett kézműves játéknak nevezhetünk, főleg a kicsiknek, akiknek a figyelme hamar elkalandozik, így csak többféle érdekes tevékenységgel lehet hosszabb időre lekötni őket.