Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs osztályunk 2012. január 7-én ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját.

Ez alatt az idő alatt 400 vérképző őssejt átültetést végeztünk súlyos rosszindulatú betegségekben, immundefektusokban és csontvelő elégtelenségben szenvedő gyermekeken. A hosszú út során sajnos nem minden betegünket tudtuk meggyógyítani, de a gyermekek többsége jelenleg is jó egészségnek örvend. Őket, családjukat, támogatóinkat hívtuk ezt a kerek évfordulót méltóképpen megünnepelni.

A gyerekeket Ica főnővér és Éva nővér fogadta, akik jelen voltak már az első transzplantációnál is, tehát nagy örömmel, régi ismerősként üdvözölték egymást.

A sikeres csontvelő átültetést a betegek és családjuk második születésként élik meg. Érkezéskor minden gyógyultunkat piros lufival és piros kitűzővel vártuk, amire felírtuk a transzplantáció óta eltelt napok számát.

Volt kicsiknek, nagyoknak kézműves foglalkozás, origami hajtogatás, a bohócok arcot festettek és lufit hajtogattak. Szabi a tőle megszokott csokornyakkendőjében keverte a finom gyümölcskoktélokat és természetesen nem fogyott el az asztalról a sok finomság.

De az igazi ünnepet az jelentette, hogy a gyógyult gyerekeink szerepeltek a színpadon. Csodálatos érzés volt látni, hogy azok a gyerekek akikkel együtt küzdöttünk a betegségükkel, egészségesen, vidáman, tehetségesen élik teljes értékű életüket.
Táncoltak néptáncot, balettot, hip-hapot. Énekeltek kórusban és szólóban, verset, vagy éppen saját mesét mondtak. Attila, aki a harmadik transzplantáltunk volt, arról tartott élménybeszámolót, hogy biciklivel milyen hágókat hódított meg.
A házilag készült szülinapi torta szép volt, finom volt és jutott belőle mindenkinek. Született egy osztályinduló, amit közösen énekeltünk mindannyian.

Gondoltunk azokra is, akik még a nehéz út előtt állnak és szivárványra, a valóságba visszavezető út szimbólumára írták bíztató üzeneteiket gyógyult betegeink. Ez a szivárvány az osztály folyosójának falán fogadja az újonnan érkezőket, bíztatásként, hogy van miért küzdeni, van teljes érékű élet a transzplantáció után.
Ünnepségünk záró akkordjaként hófehér lufik felengedésével emlékeztünk meg azokról a kisbetegeinkről, akiket nem tudtunk meggyógyítani.
Ezt a rendezvényt úgy tudtuk megszervezni, hogy régi és új támogatóik pénzzel, lufival, sütivel, tortával és önkéntes munkával támogattak minket.
Az Önök segítségét is kérjük abban, hogy hitvallásunkat, hogy „Gyógyulni nem csak fizikailag, hanem lelkileg és szociálisan is kell” teljesíteni tudjuk.

 

Az ünnepségen készült képeket megtekinthetik a facebook-on: www.facebook.com/demeteralapitvany