Alapítványunk célja a vérképzőrendszeri daganatos megbetegedésben szenvedő gyerekek, ezen belül az őssejt-transzplantáción átesett betegek gyógyulásának és azt követő rehabilitációjának elősegítése, a kórházban eltöltött hosszú hetek alatt szinte elkerülhetetlenül bekövetkező izoláció hatásainak enyhítése. Munkatársaink ezt egyrészt sok éves kórházi tapasztalatokra épülő, átgondolt szociális és művészetterápiás program megvalósításával kívánják elérni, másrészt a betegek jobb kórházi körülményeinek megteremtése érdekében, folyamatos médiakampányok segítségével kívánják a közvélemény figyelmét felhívni az égető problémákra (pl.: donorkérdés, szociális problémák, a betegek kirekesztődése a társadalomból, stb.).

Pontos diagnózisra, alaposan kiválasztott kezelésre, hatalmas szaktudással rendelkező orvosokra, nővérekre, több tucat orvosi műszerre, gyógyszerre? Ezekre biztosan! De e mellet a gyermeknek szüksége van arra, hogy GYEREK legyen. Rengeteg pozitív élményt, új tapasztalatot szeretne, hogy tovább fejlődhessen, okosodhasson. Ehhez igénye van témogató szülőkre, szeretetre, biztonságos érzelmi légkörre, életkorának megfelelő elfoglaltságokra, barátokra, szórakozásra, nevetésre, örömre, mindarra, amire minden kortársának, hiszen ő elsődlegesen gyermek és csak aztán beteg.

A MOL gyermekgyógyító program és a Démétér Alapítvány támogatásával tovább folytatódnak a Szent László Kórház Gyermekhematológiai - és Őssejt-transzplantációs Osztályán a művészetterápiás és képzőművészeti foglalkozások.

 

Kulai Szabolcs bármixerként dolgozik 13 éve. Vidám, kiegyensúlyozott fiatalember. 5 év óta minden hétfőn megjelenik az osztályon, felveszi a kötényét, csokornyakkendőjét, kirámolja a kellékeket (gyümölcslevek, friss gyümölcs, szívószál, koktéldísz) és keveri a koktélt az osztályon fekvő gyerekeknek. Mindezt saját költségen. Megkértem, mondja el hogyan került a Szt. László Kórház Csontvelő-transzplantációs Osztályára, miért fontos számára ez a küldetés és meddig akarja folytatni?