– Miről szól a mese amit írsz, Dorka?
– A betegségemről.
– És mi lesz benne a legjobb?
– A vége. Az, hogy nem haltam bele a leukémiába.
Megrázó mondatok, Dorka mégis teljes természetességgel beszél a meséről, amit a gyógyulás felé vezető útjáról ír.
2 éves volt, amikor kiderült, hogy leukémiás, így a diagnózist követően azonnal meg is kezdték a pici lány protokoll szerinti kezelését Szerbiában, ahol a család él. A közel egy évig tartó kemoterápiás kezelés sikeresnek bizonyult, a nagy ijedtség után a szülők végre úgy érezték, hogy fellélegezhetnek. Akkor még nem tudhatták, hogy mekkora út áll előttük.
Otthon, 300 km-re a hazától
A Démétér Ház nemcsak az egész ország területéről, de határon túlról érkező betegeknek és családjaiknak is otthont ad. Dorkáék 300 km-re laknak Budapesttől, az életmentő kezelésekre azonban csak itt volt lehetőségük. Így lettek ők visszatérő lakói a Háznak.
Dorka betegsége a kezelést követő ötödik évben kiújult, és a leukémia ekkor már egy agresszívabb formában jelentkezett. Sajnos az ezt követő féléves kemoterápiás kezeléssel már nem tudták megállítani a súlyos betegséget, így nem volt más lehetőség, csak a csontvelő-transzplantáció. Ekkor került először a kislány a Vajdaságból a Dél-Pesti Centrumkórház Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályára. Kétségbeejtő lehet belegondolni is, hogy mit élt át édesanyja, Erika, amikor legkisebb gyermeke kiújuló betegségével otthonuktól több száz kilométerre kellett szembenéznie. 
Ezek azok a pillanatok, amikor segítő kezet nyújtva állunk a családok mellé, és biztosítjuk őket, hogy végtelen szeretettel és törődéssel fogjuk őket végigkísérni a gyógyulás útján.
„Az első pillanattól kezdve éreztem Gabin és Mónin, hogy megértik a problémáinkat, és sugárzik belőlük a szeretet” – emlékszik vissza Erika.
Budapesten megvizsgálták a családtagokat, és szerencsére Dorka idősebb testvére, Gábor megfelelő donornak bizonyult. A csontvelő- transzplantáció előkészítésének idejére az akkor 16 éves fiú is beköltözött a Démétér Házba, így a család egymást erősítve nézhetett szembe az újabb megpróbáltatással.
„Ez a hely lett a bázisunk”
A közel héthónapos tartózkodásuk után hazaköltözhettek Szerbiába, de ezután is hetente, majd havonta kellett kontrollvizsgálatokra járniuk. A helyzetet még inkább nehezítette, hogy a kemoterápiás kezelés időszakában Dorka agyhártyagyulladást kapott, amelynek hatására csontkinövések jelentek meg a lábában. Az évek során ezek egyre inkább gátolták őt a mozgásban, így csípőrekonstrukciós műtétet végeztek Dorkán. Természetesen a lábadozás időszakát is nálunk töltötte anya és lánya, hiszen az évek során valóban ez a hely lett a bázisuk.
„Messziről jövünk, és a vizsgálatokat egy nap alatt nem tudjuk elintézni. Lakást nem tudok bérelni, így hatalmas segítség, hogy itt mindig megalszunk, és nem kell ingázni” – mondja Erika.
A csípőműtét óta Dorka járókerettel jár, azonban a Démétér Ház csapata mindent megtesz a kislány felépüléséért. Gyógytornászunk, Andris segítségével zajlik a rehabilitációs munka, és bízunk benne, hogy a kislány hamarosan segítség nélkül sétálhat a Démétér Ház kertjében. Pszichológusunk pedig a betegség feldolgozásában segít Dorkának – ennek keretében születik a mese is, a kislány saját rajzaival.
„Arra gondolok, hogy mennyien állnak mellettünk, és ebből erőt tudok meríteni. Végtelenül hálás vagyok a Démétér Háznak és az önkénteseknek. Nélkülük nem sikerülne.” – mondja Erika.
Dorka a nehéz gyerekkor ellenére is megőrizte derűjét. Igazán bátor kislány, aki még azt is vállalta, hogy a kamerák előtt beszélgessen Magyarósi Csabával, amikor riportfilm készült a Démétér Házról! Sugárzó személyiségéből mindenki erőt meríthet, aki csak megismeri!
Nem adhatnánk otthont Dorkának és sorstársainak az adó 1% felajánlások összege nélkül. Rendelkezz Te is még ma, hogy holnap is folytathassuk a munkát! Adószámunk: 18256110-1-43
