„Lepergett előttem születése pillanata. Hiszen még csak 2 éves. Minden addigi problémám apróra zsugorodott. Nem volt kérdés, minden követ meg fogok mozgatni, hogy a fiam újra egészséges legyen. Ha kell, a kocsiban alszom, a férjemmel majd felváltva ingázunk fel Pestre a kórházba, míg a másik otthon marad Berettyóújfaluban a két nagyobbik gyerekkel.
Miközben ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, az orvosunk egy házról kezdett el mesélni. A házról a Szent László kórház területén, ahova beköltözhetünk, ahol a transzplantált gyerekek és a szüleik laknak ideiglenesen. Először fel sem fogtam. Majd bemutatta nekünk Sedlák Gabriellát, aki abban a rémes pillanatban megfogta a kezünket és el sem engedte addig, amíg Pistike fel nem épült. Minden támogatást megkaptunk. Egy 40 nm-es külön lakórészt, egy életteret, ahol a másik két gyermekem tanulhatott és játszhatott. Mindent, amire szükségünk volt ahhoz, hogy a családunk megvívja a harcot a leukémiával.
Itt éltünk 5 hónapig. Ha nincs ez a lehetőség, szétszakad a család. Ki sem tudjuk fejezni a hálánkat, ez akkora segítség volt. Rengeteg törődést és erőt kaptunk ettől a közösségtől. Ez a béke és szeretet háza, senki nem veszekszik, mindenki egy célért küzd. Magát a gyógyulást jelentette, hogy ott lehettünk, együtt.
Arra kérem most Önt, ha teheti, segítsen, hogy otthonos körülmények fogadják a rászoruló családokat.”
Zsanett – Pistike, Dórika és Nórika édesanyja
