Emlékkönyv – Zsolti, két év a Démétér Házban

2005 ősze nagy változásokat hozott a tápiószecsői család életében. Zsolti szeptemberben kezdte meg az általános iskola első osztályát, novemberben pedig megszületett kisöccse, Gábor.

Zsolti kortársaihoz hasonlóan eleven kisfiúként sokat biciklizett, focizott, így szülei nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a fiuk lábán megjelenő kék foltoknak. Ahogy teltek a hónapok, a hétéves Zsolti egyre többször fájlalta a fejét, fújta az orrát, de továbbra sem volt vészjósló az állapota.

Decemberben azonban Zsolti állapota rosszabbodott – fejfájása nem múlt el, hányt, és egész testét ellepték a véraláfutások. A vérvizsgálat eredménye kimutatta, hogy a kisfiú a leukémia egyik ritka és agresszív típusában szenved.

Az egy éven át tartó kemoterápiás kezelések után egyértelmű volt, hogy csontvelő-átültetésre lesz szükség, így Zsolti átkerült a Dél-pesti Centrumkórház csontvelő-transzplantációs osztályára. Szülei és az ekkor már egyéves kisöccse beköltözhettek a kórház területén található Démétér Házba, hogy a lehető legközelebb legyenek Zsoltihoz.

„Ezek iszonyatos érzelmi hullámvasutak voltak, és rengeteget segített, hogy ott voltunk egymásnak.” – emlékszik vissza Zsolti anyukája.

A transzplantációval sajnos még nem ért véget a család kálváriája: súlyos komplikációk léptek fel.

„Amikor azt hiszed, hogy túl vagy a nehezén, hogy sikerült a transzplantáció, hogy a gyerek már jól van, akkor elkezdesz reménykedni abban, hogy talán hazaengednek. És akkor egyik pillanatról a másikra jön egy befulladás, egy újraélesztés és egy hónap intenzív osztály. Az egy hónap után gyakorlatilag 8 évesen ott tartottunk, hogy újra kellett tanulnia járni, ülni, beszélni.” – meséli Ilona, Zsolti anyukája.

Zsolti kisöccse akkor kezdett el totyogni, amikor bátyjának újra kellett tanulnia járni. A testvérek közötti versenyszellem nagymértékben hozzájárult Zsolti felépüléséhez, pár hónapon belül a két fiú egymást kergetve rohangált a Démétér Ház folyosóin.

A nálunk töltött hosszú időszak alatt igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a vidám és szeretetteljes környezetben a gyerekek könnyebben viseljék a betegség okozta elszigetelődés vagy a gyakran fájdalmas kezelések lelki terhét.

Kórházpedagógusaink és a játékos tanórák segítségével Zsolti folyamatosan haladt az iskolai tananyaggal, így három év kihagyás és kórházi tartózkodás ellenére nem kellett évet ismételnie, eredeti osztályába mehetett vissza negyedikben!

Zsolti ma már 22 éves fiatalember, aki amellett, hogy informatikus gyakornokként dolgozik, szabadidejében önkéntesként segíti sorstársai lelki felépülését.

„Sokszor egy-egy beszélgetés is életmentő, akár a gyereknek, akár a szülőnek. Mert lehet, hogy éppen mélyponton vagy, és bejön egy vadidegen ember egy kedves szóval, és az kiránt a mélypontról.” – meséli Zsolti

Zsoltiék a Démétér Ház első lakói között voltak. 
A Ház azóta kibővült, ma már egyszerre 14 családnak tud otthont adni a gyógyuláshoz. 

Zsoltihoz hasonlóan mostani kis lakóinknak is nagyon fontos, hogy megfelelő körülmények között
tanulhassanak.

Kívánságlistánkon most Te is hozzájárulhatsz ehhez egy-egy fontos eszközzel!

https://demeterhaz.hu/kivansaglistank/
idn poker slot server thailand
https://mix-parlay.sgp1.cdn.digitaloceanspaces.com/index.html https://siji4d.sgp1.cdn.digitaloceanspaces.com/index.html https://imba-slot.sgp1.cdn.digitaloceanspaces.com/index.html