Nem túlzás azt mondani, hogy Máté gyógyulásáért több ezren szurkoltak az országban. A kisfiú küzdelmének állomásait facebook oldalán osztotta meg anyukája, így sokan részesei lehettünk időről-időre ennek a hosszú, sok-sok mélyponttal és magassággal, könnyekkel teli útnak.
Ez az út Máté 2 éves korában kezdődött, amikor a Miskolci központban kiderült: a kisfiú leukémiás.
Máté ekkor 9 hónapot töltött kórházban, ahol kemoterápiás kezeléssel próbálták megállítani a betegséget. Két évvel később úgy tűnt, hogy Máté szervezete megküzdött a súlyos betegséggel, így egészséges kortársaihoz hasonlóan végre ő is óvodába, majd iskolába járhatott.
5 év elteltével azoban az egyik kontrollvizsgálat során a szülők rémálma vált valóra – kiújult a leukémia.
11 év alatt Máténál összesen háromszor újult ki a betegség, miközben szülei és orvosai mindent megtettek a fiú megmentéséért. Máté rengeteg beavatkozáson esett át, hónapokat töltött kórházban, többször kapott kemoterápiás kezelést, csontvelő-transzplantálták, és jótékony segítőinek hála még egy speciális külföldi kezelésen is átesett.
Az évek során a hosszú hónapokig tartó kórházi kezelések alatt a szülők ingáztak, hogy kisfiuk mellett lehessenek: édesanyja a hétköznapokon, édesapja pedig hétvégente volt Mátéval, így iskoláskorú lányukról, Grétáról is felváltva gondoskodtak.
Sajnos a betegség kiújulása miatt 2020 áprilisában Máténak újabb csontvelő-transzplantációra volt szüksége, amelyre otthonuktól távol, a Dél-Pesti Centrumkórházban került sor.
A folyamatos utazások és távollét után az egri család végre együtt lehetett, hiszen a több hónapig tartó budapesti kezelések időszakára a szülők és Gréta is beköltözött a Démétér Házba, így segítve Mátét és egymást ebben az embert próbáló időszakban.
A legnagyobb öröm azonban az volt, amikor már Máté is a Démétér Házban tölthette az éjszakákat!
„Nagyon tetszik az a szemlélet, amelyet az alapítvány képvisel, hogy a gyerek minél hamarabb kerüljön ki a kórházi közegből. Rengeteget jelentett, hogy tiszta, rendezett és otthonos környezetben lábadozhatott a kisfiam.” – emlékszik vissza édesanyja ezekre az időkre.
Mátéra sok megpróbáltatás várt – mellékhatások, újabb műtétek -, mielőtt hazaköltözhettek, ennek ellenére nagyon ritka volt az, amikor nem mosolygós képeket és erőt, reményt árasztó bejegyzéseket olvashattunk a család történetéről. Ma pedig Máté már gimnáziumba jár, miután a betegsége alatt is kitartóan tanult, a Démétér Ház pedagógusainak segítségével.
“Hálás vagyok, hogy végig együtt lehetünk! Így Máténál felváltva lehetünk bent a férjemmel és nem egyedül kell végigcsinálni, este van kihez hazamenni” – mondja el Máté édesanyja, Kata, hogy mi adott erőt nekik ebben az időszakban.
Talán nem is gondolnánk, de ezekben a hónapokban a legapróbb, számunkra hétköznapinak tűnő dolgok is hatalmas támaszt jelenthetnek – mint egy mosoly vagy egy kényelmes szoba, egy tiszta, felszerelt konyha.
“A Démétér ház: egy hatalmas segítség, ami nyílván nem az otthon, de mégis azt idéző biztos pont a kórház mellett. Számomra örök emlék – Móni mosolygása és kedvessége mellett -, hogy szerettem a szobánkat, a konyhát, a közös helyiséget. Köszönet és hàla, hogy ott lakhattunk!”
