Emlékkönyv sorozatunkban ma Rebeka történetét osztjuk meg veletek. Pontosabban: Rebeka édesanyja meséli el, hogyan élték meg az itt töltött hónapokat, és mi mindenben nyújtott segítséget nekik a Démétér Ház.
„Nem is tudom, hogyan kezdhetném mondanivalómat a Démétér Házról. Azt viszont tudom, hogyan nem lehet.
Nem kezdhetem úgy, hogy képzeld el, hogy beteg lesz a gyermeked, és csak az őssejt-transzplantáció mentheti meg az életét. El kell hagyni az otthonotokat. A gyermek kórházba kerül.
Hosszú időre. Nem tudjátok, mi vár rátok. Utólag megjegyzem, jobb is!
Tele vagytok félelemmel, bizonytalansággal. Egyelőre azt sem tudod, hol fogjátok magatokat „meghúzni”, amíg életetek értelme a budapesti Szent László Kórházban van.
A Gyermekhaematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály vezető főorvosa megkérdezi, hogy van-e hol élnünk Budapesten, mert ez a folyamat akár 5-6 hónapig is eltarthat. Nincs, válaszoltuk. De egyelőre ötletünk sincs. Erre a Főorvos Úr: a kórház területén van a Démétér Ház, ahol az őssejt-transzplantáción átesett gyermekek családtagjai élhetnek addig, amíg szükséges. Megkönnyebbültünk. Nagyon! Egy nagy probléma megoldódott. Miért lett volna probléma, ha ez a Ház nincs? Leírom. Megpróbálom röviden, bár kétlem, hogy sikerül.
– A Démétér Ház néhány 10 méterre van attól az épülettől, amelyben az őssejt-transzplantációs osztály van. Egyszer lemértem. Onnantól, hogy bezártam a Ház ajtaját, 11,5 perc múlva benn voltam a kislányomnál a steril boxban. 9 hétig volt ott. A steril boxba csak úgy lehet bemenni, hogy hajhálót, maszkot, gumikesztyűt, steril köpenyt veszel fel, bemosakodás után. 11,5 perc!!! Azt hiszem, ezt nem kell tovább ragozni.
– Ebben a Házban indulhat újra az élet, a gyermek rehabilitációja nem csak fizikai értelemben, hanem lelki vonatkozásban is. Itt együtt gyógyulhat a családjával, ami nagyban hozzájárul a mihamarabbi gyógyuláshoz.
– Kulturált, higiénikus körülmények között élhetnek a családok. Megfőzheted a gyermeked kedvenc ételét, kimoshatod a ruháját. Mindent megtehetsz, ami ilyen helyzetben szükséges.
– Mi a nap 24 órájában Rebekával voltunk, így volt jó neki is, és nekünk is! Képtelenek voltunk arra, hogy ott hagyjuk. Azt tudni kell, hogy a steril boxban a szülő részére csak egy szék van biztosítva. Beki apukája képes volt aludni azon is. Én nem! Pedig próbáltam a szennyestartóra borulva, Rebeka ágyának a szélére borulva, stb. Néhányszor előfordult, hogy már annyira fáradt voltam, hogy úgy éreztem, egyszerűen nem bírom tovább! Szóltam Apának, hogy „könyörüljön” meg rajtam, és jöjjön a megbeszélt időpontnál hamarabb! És jött! Néhány perc! Miért? Mert közel van a Démétér Ház a transzplantációs osztályhoz!!!
– Ebben a Házban együtt élsz hasonló helyzetben lévő szülőkkel, családtagokkal, akik tényleg átérzik a fájdalmatokat, ti is az övékét. Aggódtok egymás gyerekeiért is.
– Itt kibőgheted magad, miután lejárt a te „műszakod”, mert a gyereked előtt nem teheted!
– Amikor a gyermeked állapota javulni kezd, és lehetővé válik, hogy kiléphessen a kórház falai közül, ez az a hely, ahová kiviheted. Először 1-2 órára, majd egy délutánra, majd a reggeli vizit után egészen estig kinn lehettek a Démétérben. Aztán eljön az idő, amikor azt mondják a kezelőorvosok, hogy a gyermeked kinn aludhat a Démétérben. Újra együtt a kórház falain kívül! Ebben a Házban otthon voltunk. Otthon voltunk úgy, hogy közben biztonságban éreztük Rebekát, hiszen ha bármilyen probléma, kétely adódott, néhány percen belül jó kezekben tudhattuk.
Végül kívánhatnánk azt is, hogy bárcsak ne lenne erre a Házra szükség, de sajnos nagyon nagy szükség volt, van és lesz is rá. Ennek a Háznak élnie kell, és ez ma nem megy a Te segítséged nélkül!
Segíts, hogy a családoknak ebben a rettenetesen nehéz helyzetben legalább erre ne legyen gondjuk!”
A Démétér Ház története most újabb mérföldkőhöz érkezett. Ahhoz, hogy a kórházból való hazatérés után is segíteni tudjuk a családokat, egy új terápiás központot hozunk létre. Adód 1%-ával idén ennek lehetsz a részese! Május 22-ig rendelkezhetsz róla! Adószámunk: 18256110-1-43
