Emlékkönyv – Máté és a család ereje

Nem túlzás azt mondani, hogy Máté gyógyulásáért több ezren szurkoltak az országban. A kisfiú küzdelmének állomásait facebook oldalán osztotta meg anyukája, így sokan részesei lehettünk időről-időre ennek a hosszú, sok-sok mélyponttal és magassággal, könnyekkel teli útnak.

Ez az út Máté 2 éves korában kezdődött, amikor a Miskolci központban kiderült: a kisfiú leukémiás.

Máté ekkor 9 hónapot töltött kórházban, ahol kemoterápiás kezeléssel próbálták megállítani a betegséget. Két évvel később úgy tűnt, hogy Máté szervezete megküzdött a súlyos betegséggel, így egészséges kortársaihoz hasonlóan végre ő is óvodába, majd iskolába járhatott.

5 év elteltével azoban az egyik kontrollvizsgálat során a szülők rémálma vált valóra – kiújult a leukémia.

11 év alatt Máténál összesen háromszor újult ki a betegség, miközben szülei és orvosai mindent megtettek a fiú megmentéséért. Máté rengeteg beavatkozáson esett át, hónapokat töltött kórházban, többször kapott kemoterápiás kezelést, csontvelő-transzplantálták, és jótékony segítőinek hála még egy speciális külföldi kezelésen is átesett.

Az évek során a hosszú hónapokig tartó kórházi kezelések alatt a szülők ingáztak, hogy kisfiuk mellett lehessenek: édesanyja a hétköznapokon, édesapja pedig hétvégente volt Mátéval, így iskoláskorú lányukról, Grétáról is felváltva gondoskodtak.

Sajnos a betegség kiújulása miatt 2020 áprilisában Máténak újabb csontvelő-transzplantációra volt szüksége, amelyre otthonuktól távol, a Dél-Pesti Centrumkórházban került sor.

A folyamatos utazások és távollét után az egri család végre együtt lehetett, hiszen a több hónapig tartó budapesti kezelések időszakára a szülők és Gréta is beköltözött a Démétér Házba, így segítve Mátét és egymást ebben az embert próbáló időszakban.

A legnagyobb öröm azonban az volt, amikor már Máté is a Démétér Házban tölthette az éjszakákat!

„Nagyon tetszik az a szemlélet, amelyet az alapítvány képvisel, hogy a gyerek minél hamarabb kerüljön ki a kórházi közegből. Rengeteget jelentett, hogy tiszta, rendezett és otthonos környezetben lábadozhatott a kisfiam.” – emlékszik vissza édesanyja ezekre az időkre.

Mátéra sok megpróbáltatás várt – mellékhatások, újabb műtétek -, mielőtt hazaköltözhettek, ennek ellenére nagyon ritka volt az, amikor nem mosolygós képeket és erőt, reményt árasztó bejegyzéseket olvashattunk a család történetéről. Ma pedig Máté már gimnáziumba jár, miután a betegsége alatt is kitartóan tanult, a Démétér Ház pedagógusainak segítségével.

“Hálás vagyok, hogy végig együtt lehetünk! Így Máténál felváltva lehetünk bent a férjemmel és nem egyedül kell végigcsinálni, este van kihez hazamenni” – mondja el Máté édesanyja, Kata, hogy mi adott erőt nekik ebben az időszakban.

Talán nem is gondolnánk, de ezekben a hónapokban a legapróbb, számunkra hétköznapinak tűnő dolgok is hatalmas támaszt jelenthetnek – mint egy mosoly vagy egy kényelmes szoba, egy tiszta, felszerelt konyha.

A Démétér ház: egy hatalmas segítség, ami nyílván nem az otthon, de mégis azt idéző biztos pont a kórház mellett. Számomra örök emlék – Móni mosolygása és kedvessége mellett -, hogy szerettem a szobánkat, a konyhát, a közös helyiséget. Köszönet és hàla, hogy ott lakhattunk!”

Adventi mesék – 1. vasárnap

Advent első vasárnapjára egy szép Andersen-mesét hoztunk nektek! Olvassátok örömmel!


Volt egyszer egy szép szál viaszgyertya, aki nagyon is jól tudta magáról, hogy mit ér.

–   Viaszból teremtettek, formába öntöttek! – kevélykedett. – Szebb a lángom, mint más közönséges gyertyának, s tovább is égek: kristályüveg csillárban volna a helyem vagy legalább ezüst gyertyatartóban.

–    Gyönyörű élete lehet! – sóhajtott fel mellette a faggyúgyertya. – Engem bizony csak faggyúból teremtettek, de azért én is érek valamit, mindenesetre többet, mint némelyik faggyúgyertya, akit csak háromszor mártanak. Engem nyolcszor mártot­tak, hogy elég vastag legyek. Nem is panaszlom a sorsomat. Tudom, hogy előkelőbb dolog viaszból születni, mint faggyúból, de hát nem rajtunk múlik, hogy minek születünk. Kegyed majd a szobába kerül, a kristálycsillárba, én meg a konyhába, s az sem utolsó hely, hiszen az tartja el az egész házat.

–    Ó! – húzta el a száját a viaszgyertya. – Van a világon fontosabb dolog is az evésnél! Sokkal többet ér a társasági élet. Ha az ember egy ragyogó társaságban maga lehet a legragyogóbb! Ma este bál lesz a házban, mindjárt jönnek értem meg a csa­ládomért.

Ahogy kimondta, már jöttek is érte, de nemcsak őt vitték el, hanem a faggyú­gyertyát is. Maga a ház asszonya vette a kezébe, s a konyhába vitte: egy kisfiú várt ott kosárral a kezében. Krumplival rakták meg a kosarat, almát is tettek melléje; a jószívű háziasszony ajándékozta meg vele a kisfiút.

–   Ezt a faggyúgyertyát is vidd haza, kisfiam – mondta végül. – Édesanyád világos virradatig dolgozik, elkel a gyertya nálatok.

A kislánya ott állt mellette, s amikor azt hallotta: világos virradatig, felragyogott az arca.

–   Én is fennmaradok ma világos virradatig! – kiáltotta boldogan. – Ma éjszaka bál lesz nálunk, s a legszebb ruhámat veszem föl, a piros szalagosat!

Csak úgy sugárzott örömében.

„De jólesik ilyet látni! – mondta magában a faggyúgyertya. – Sohasem felejtem el, milyen boldog volt ez a kislány! Ilyet úgyse látok többet.”

A kisfiú beletette a kosarába, ráhajtotta a födelet, s vitte haza.

„Ugyan hová kerülök? – törte a fejét a faggyúgyertya. – Biztosan szegény embe­rekhez, akik talán még réztartót se tudnak adni alám, a viaszgyertyát meg kristálycsil­lárba helyezik, és fénypontja lesz a társaságnak. Előkelő uraságokra szórja a fényét – ó, de nagyszerű is az! Nekem alighanem másképp alakul a sorsom, hiszen csak faggyúból öntöttek.”

Csakugyan szegény emberekhez került, egy özvegyasszonyhoz és három gyerme­kéhez, abba a rozzant kis házba, amely éppen szemközt volt az előkelő úri házzal. Megörült az özvegyasszony, amikor a gyertyát meglátta.

–   De szép szál gyertya! – kiáltotta. – Egész éjjel világít majd nekünk. És meggyújtotta.

–   Juj! – utálkozott a gyertya. – Közönséges kénes gyufával gyújtanak meg! Bezzeg a viaszgyertyát jobban megbecsülik odaát!

Ott is akkor gyújtották meg a gyertyákat: felragyogtak a termek. Kocsik robogtak a ház elé, előkelő öltözetű báli vendégek szálltak ki belőlük, zeneszó áradt ki az utcára.

„Most kezdődik a bál! – gondolta sóvárogva a faggyúgyertya, s eszébe jutott a gazdag kislány örömtől sugárzó arca. – Ilyet se látok többé!”

De az özvegyasszony legkisebb leánykája egyszerre csak odasomfordált testvérei­hez, megölelte őket, és nagy-nagy titkot súgott a fülükbe:

–   Mit gondoltok, mi lesz ma vacsorára? Sült krumpli, úgy ám! – és csak úgy sugárzott a boldogságtól; a gyertya világa éppen az arcába hullott, s a gyertya olyan igazi örömet látott az arcán, mint nemrég az úri házban a gazdag kislányén, amikor így dicsekedett: „Ma éjszaka bál lesz nálunk, s a legszebb ruhámat veszem föl, a piros szalagosat!”

„Lám, a sült krumpli ér annyit, mint a fényes bál! – gondolta a faggyúgyertya. -Hiszen egyformán örül ez a két kislány, a gazdag meg a szegény!” Még rá is tüsszentett az igazságra, helyesebben szólva sercent egyet, mert egy faggyúgyertyától csak ennyi telik.

Asztalt terítettek, és nekiláttak a sült krumplinak. Ó, de pompás íze volt! Való­ságos ünnepi lakomát csaptak belőle. Még egy-egy almát is kapott mindenki vacsora után, csemegének.

Aztán lefeküdtek a gyerekek, az édesanyjuk megcsókolta őket, s nyomban el is aludtak. De az anyjuk fönn virrasztott: egész éjszaka varrt, hogy megkeresse a három gyermek kenyerét. A szemközti házból átragyogtak a fehér viaszgyertyák, áthallat­szott a báli zene. Fönn a*magasban pedig tündöklöttek a csillagok, egyformán szitálták halvány fényüket a gazdag házra meg a rozzant házikóra.

„Mégiscsak szép volt ez az este! – mondta magában a faggyúgyertya. – Vajon boldogabb volt-e a kristálycsillárban a viaszgyertya? Ezt meg kellene tudnom, mielőtt csonkig égek.”

És a két kislányra gondolt; az egyikre a viaszgyertya, a másikra a faggyúgyertya vetett fényt, mégis egyformán sugárzott az arcuk. Eddig a történet, az okosnak ennyi is elég.

Különleges kívánságaink…

Különleges kívánságunk van karácsonyra:

Jusson a Démétér Ház minden kis lakójának elég mosoly, ölelés, bátorság!

A karácsonyi időszak a Démétér Házban mindig egy picit szomorú, hiszen mindenki jobb szeretne otthon ünnepelni…

Ugyanakkor reményteli is, hiszen az itt lakók tudják, hogy minden nappal közelebb kerülnek a gyógyuláshoz és a hazatéréshez!

  • Bátorságra, kitartásra, és sok mosolyra van szükségük ehhez!
  • Erőt adó ölelésekre és a gyógyulás reményére!
  • Játékra, mesére, vidámságra, hogy elterelje a figyelmet a betegségről!

Kívánságlistánkon keresztül most jelképes ajándékokat küldhetsz kis lakóinknak és szüleiknek – nekünk pedig támogatást a Ház fenntartásához!

Emlékkönyv – Máté hosszú útja

Az örökmozgó Mátét anyukája nehezen múló véraláfutásokkal vitte orvoshoz.

Rendkívül megrémült, mikor kiderült, 5 éves kisfia csontvelő-elégtelenségben szenved.

A súlyos betegség híre sokkolta a hatgyermekes családot, azonban a tragédia itt még nem ért véget. Miközben Máté édesanyjával már a budapesti Szent László Kórházban várt a csontvelő-transzplantációra, a kisfiú szívbeteg apukája hirtelen elhunyt. Belegondolni is szörnyű, hogy min ment keresztül ekkor Máté és anyukája. Ebben a helyzetben egy családnak mindennél nagyobb szüksége van az együttérző és biztonságot nyújtó közegre.

A Démétér Ház csapata mindent megtett ebben az embert próbáló időszakban, hogy a gyászoló család maradék erejét összegyűjtve Máté gyógyulására koncentrálhasson.

A többhetes kezelést követően Máté is beköltözhetett édesanyja mellé a Démétér Ház egyik apartmanszobájába, ahol kollégáink és az ott élő kis közösség hatalmas szeretettel fogadta a kisfiút. Máténak óriási felüdülés volt a steril kórházi szobája után a Démétér Ház nyújtotta otthonos közeg.

Ahogy egyre aktívabb lehetett, Máté valódi kis házigazdája lett a Démétér Háznak: minden látogatót elsőként üdvözölt, segített a bútorok összeszerelésében, minden mókában benne volt!

Sajnos, az állapota nem javult megfelelően, így orvosai – nemzetközi szakemberekkel egyeztetve – úgy döntöttek, újabb csontvelő-traszplantációt végeznek. Egy ilyen kezelést és műtétet – a hozzá tartozó hosszú bezártsággal együtt – egyszer is borzasztóan nehéz végigcsinálni, Máté azonban igazi kis hősként viselte az újabb megpróbáltatást.

Szerencsére a második transzplantáció után Máté eredményei nagyon gyorsan javulni kezdtek, így közel két év után végre hazaköltözhetett!

Máté ma már iskolába jár a kortársaival együtt. Hosszú út vezetett számára idáig, mi pedig hálásak vagyunk, hogy végig kísérhettük rajta!

 

Téli madáretetés – így érdemes csinálni!

madáretetés

Mire figyeljünk a téli madáretetés során, hogy az valóban segítség legyen nekik a hideg évszakban?

Az etetést november közepén érdemes elkezdeni, így ma a Démétér Ház megújult kertjében is kihelyeztük a szép új etetőket, és utána néztünk, mi mindennel kedveskedhetünk a madaraknak!

  • Természetesen adhatunk nekik magvakat – de nem sózva vagy pirítva! A diót, mogyorót is is szeretik, a készen kapható magkeverékekből pedig mindenki kiválogathatja a kedvencét 🙂
  • A magokon kívül jó, ha állati zsiradékhoz is jutnak: szalonnadarab, háj, vagy pici lágysajt darabok formájában adhatjuk nekik
  • Ahogy nekünk, úgy a madaraknak is fontos eleség a gyümölcs: alma, körte vagy bogyósgyümölcs kerülhet a madáretetőbe.

Van pár dolog, amit viszont semmiképp ne adjunk nekik, mert ártalmas a kis szárnyasoknak!

  • Kenyeret, péksüteményt – még száraz kenyérmorzsát se szórjunk ki!
  • Semmilyen fűszerezett vagy feldolgozott hústerméket
  • A popcorn és a chips maradék se való nekik…

Végül van még néhány szabály, amit be kell tartani, ha gondoskodni szeretnénk a kert vagy a park kis lakóiról:

  • Ha elkezdtük a madáretetést, ne hagyjuk abba a szezon végéig – vagyis kb. április közepéig! Ilyenkor a madarak már számítanak a tőlünk kapott eleségre
  • Rendszeresen takarítsuk ki az etetőt, szedjük ki az üres maghéjakat
  • A madáretetés mellett legalább olyan fontos az itatók kihelyezése – figyeljünk rá, hogy ha elfogy vagy befagyott, akkor pótoljuk!

Csupaszív támogatóinknak köszönhetően a kívánságlistánkon ősszel madáretetőkre, itatókra és odúkra is elegendő támogatás gyűlt össze! Így ezen a télen sok-sok kis madárkának is szép, biztonságos otthont és ellátást tudunk adni a Démétér Ház kertjében!

A madáretetés pedig hálás feladat: megtelik a kert madárdallal, így pedig a gyógyulás is könnyebb! 🥰

Bátor Halloween-i hősök!

Óriás pókok, boszorkányok, szellemek várták ma a gyerekeket a Démétér Házban! 😱

Erika néni és Kriszti néni, lelkes pedagógusaink már október végén elkezdték a tervezgetést, ötletelést, hogy igazán emlékezetessé tegyék a gyerekek számára az őszi halloween ünnepséget.

Díszletek és jelmezek is készültek, így a hangulat már adott volt a nagy eseményhez!

A ijesztő hangulatról titokzatos fények és bábuk is gondoskodtak – szerencsére bátor kis lakóinkat semmi nem riaszthatja vissza! 🦾
Megoldották az összes játékos rejtvényt, teljesítették az ügyességi feladatokat, végül pedig a sütiket is szépen elfogyasztották 🙃
A félelmetesen finom sütemények a Kemenes Cukrászda ajándékai, nagyon köszönjük!

Nézzétek meg, milyen szuper hangulatban telt nálunk a halloween!

Tornaszobánk örökbefogadója!

A gyerekek fizikai felépüléséhez elengedhetetlen a mozgás és sok esetben a gyógytorna, hogy a fekvés és a kezelések után újra megerősödjenek! 🤸‍♀️

Nem egy esetben a kis betegeknek újra kell tanulniuk járni, mozogni, ugrálni – mindezt biztonságos körülmények között, hiszen a sérülések elkerülésére is vigyázni kell.

Szerencsére a Démétér Házban ma már egy szépen berendezett tornaszoba áll rendelkezésre ehhez 😊 Van benne bordásfal, szobakerékpár, erősítő- és egyensúlyozó eszközök, hatalmas labda!

Az örökmozgó Mókusról elnevezett szobát most a KUKA Hungária Kft fogadta örökbe, nagylelkű támogatóként ők gondoskodnak a fenntartásáról! 🥰

Hálásan köszönjük a támogatásukat! 🙏

Gyors scanner, kevesebb várakozás!

A héten megérkezett a villámgyors scanner az ambulanciára!

Köszönjük mindenkinek, aki a kívánságlistánkon keresztül adományával hozzájárult a készülék beszerzéséhez! 🥰

Így mostantól a nővérek munkája is sokkal könnyebb lesz, és a gyerekeknek is kevesebbet kell várakozniuk 😊

A kórház 1-es épületében lévő ambulancia fontos helyszíne kis lakóink gyógyulásának, és a munkájuk szorosan kapcsolódik a Démétér Házhoz. Gyakran ide járnak át kezelésekre, infúzióra, és itt történnek később a kontroll vizsgálatok is. Ez az épületszárny most megújul: támogatásotoknak köszönhetően már vásároltunk új bútorokat és székeket, és a többi eszköz beszerzése is folyamatban van! 😊

Hálásan köszönjük nektek!

Emlékkönyv – Nati küzdelme!

Kitartásról, erőről, bizalomról rengeteget tanulhatunk azoktól a családoktól, akik a Démétér Házban laknak!

A kis Nati családjának két nehéz élethelyzettel egyszerre kellett megküzdeniük, ám az összetartásuk és töretlen reményük mindenen átsegítette őket!

Nati mindössze két éves volt, amikor kiderült: vérképzőszervi betegsége miatt a csontvelő-traszplantáció az egyetlen esélye a gyógyulásra. Mivel több órányira laknak Budapesttől, a család beköltözött a Démétér Házba, a műtétre készülve.

A helyzetüket különlegessé tette, hogy Nati édesanyja ekkor már várandós volt.

Végül alig pár nappal a traszplantáció után a szomszéd kórházban megszületett Nati kisöccse! Sajnos a szülés alatti komplikációk miatt a kisfiúnak hónapokig rendszeresen kórházi kezelésekre volt szüksége, hogy mozgatni tudja a kezét.

A családnak így egyszerre kellett két gyermekük gyógyulásáért küzdeni!

Mivel a kezelések továbbra is Budapesthez kötötték őket, az újszülött kisfiú “első otthona” a Démétér Ház lett.

Közben Natasa szépen erősödött és hamarosan ő is átköltözhetett a steril boxból a Démétér Házba.

Itt végre együtt lehetett a család: Anya, Apa, a súlyos betegségből gyógyuló Nati és újszülött kisöccse egymást erősítve mehettek át ezen a nehéz időszakon.

Natasa a 3. születésnapját már otthon ünnepelte, szépen halad a gyógyulás útján, szépen nő vissza a gyönyörű haja 🙂  A kisöccsét pedig továbbra is imádja!

A család a Démétér Háznak köszönhetően végig együtt maradhatott, míg a kislány a kórházban gyógyult. Amíg anyukája az újszülött kistestvérével volt a szülés után, apukája mellette lehetett a steril boxban.

különleges testvérpár gyógyulás

Tovább szépül a Tündérkert!

Tovább szépül a Tündérkert! 😍

Nagyon kedves támogatóinknak köszönhetően csodás ugróiskola és vidám útkereső játék került a játszótér mellé! 🥰

Ebben a szép, napos őszi időben így még könnyebb lesz kicsalogatni a gyerekeket a kertbe, hiszen a kinti játék, mozgás elengedhetetlen a felépülésükhöz!

A steril boxban töltött hetek után, a betegség és a kezelések miatt a gyerekek gyakran teljesen legyengülnek. Előfordul, hogy újra kell tanulniuk járni, mozogni, szaladni.

Ebben hatalmas segítség nekik a Ház tornaszobája és a gyógytornász, aki rendszeresen foglalkozik velük, de amikor csak az időjárás engedi, legjobb a szabadban, levegőn mozogni!

Ezért is annyira fontos lépés számunkra a kert felújítása és az új, biztonságos játszótér, ami most kiegészült néhány vidám, felfestett játékkal!

Köszönjük! 🙏

idn poker slot server thailand
https://mix-parlay.sgp1.cdn.digitaloceanspaces.com/index.html https://siji4d.sgp1.cdn.digitaloceanspaces.com/index.html https://imba-slot.sgp1.cdn.digitaloceanspaces.com/index.html
megasloto